A kisfiamról (aki mellesleg 5 éves) kiderült, hogy tejallergiás. Illetve még várunk a pontos orvosi “ítéletre”, de a 3 hete házilag elvégzett teszt pozitív volt a tejfehérjére, ráadásul azóta kerül minden tejterméket és a három hónapos kora óta jellemző -gyakorlatilag állandó- taknyosság megszűnni látszik. A lényeg, hogy bevettük a növényi tejek világát, amik közül van olyan, amit az első próba óta messziről kerülünk (“de ne mangós legyen” kéri minden reggel a gyermek a kakaóját, mert a kókusztej mély -nem kifejezetten pozitív- benyomást tett rá, de valamiért keveredik benne a mangó és a kókusz kifejezés….) Szerencsére a szójatejjel nincs problémája, az simán is és ízesítve is jöhet (szerintem szar az is, de az a lényeg, hogy neki bejön.) Szóval a tejre megvan a megoldás. Viszont van egy nagy problémánk, és az a csoki. Imádja (ő is), és amit tejmentes formában lehet kapni, az vagy annyira étcsoki, hogy azzal az erővel már natúr kakaóport is tömbösíthetnék neki vagy pedig furcsa ízű és állagú, leginkább tejbevonóra emlékeztető álcsokoládé, telenyomva mindenféle olyan dologgal, amiről nem is tudom, hogy mi az. Ezért pattant ki a fejemből, hogy nekiállok házilag csokit készíteni, de ha már csoki, akkor adjuk meg a módját, és ne margarinnal készüljön az a csoki (azon is kiakadtam, hogy majdnem minden margarint megnyomnak egy kis tejtermékkel, biztos, ami biztos alapon….) Szóval, ha nem margarin, akkor milyen zsír legyen: az interneten fellelhető csokigyártós oldalak a kókuszzsírt és persze a kakaóvajat ajánlják.
A kókuszzsírral kezdtem a próbálkozást, főleg azért, mert kókusztejport találtam a helyi boltban, és gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, legyen minden kókuszos. Az egy dolog, hogy a talált recept az én ízlésem szerint túl sok kakaóport ajánlott, és a megcélzott tejcsoki helyett határozottan étcsoki lett az eredmény, tehát nagy előrelépés nem történt. (Amúgy erősen a retro Africana csokira hajaz a kókuszcsokim íze, csak van benne valami fura mellékíz, ami az Africana-ban nem volt…..) Az is egy dolog, hogy a gyermeknek ízlik, mert már többször bizonyította, hogy furcsa ízlése van. De azon ki vagyok akadva, hogy a kókuszzsíros üveg felirata azt meri állítani, hogy enyhe íze van a cuccnak, és az nem lesz meghatározó az adott ételben, tehát bátran használjuk édes és sós (!) ételekhez is. Elmondanám, hogy ahogy elkezdtem olvasztani a csokihoz a zsírt, Férj, aki a lakás túlsó végén tartózkodott, megkérdezte, hogy mitől van ilyen kókuszszag?! Pedig akkor az -állítólag szintén enyhe kókuszaromájú, de a valóságban masszívan kókuszos- kókusztejpor még fel se volt bontva. Szóval aki házi csokigyártásra vetemedik, viszont utálja a kókuszt, az ne dőljön be az “enyhe” szövegnek. Mert nem enyhe. Cserébe rohadtul kókuszos.Csokigyártási kísérletet nem adom fel, ha hosszú is lesz a küzdelem, a kisfiam hozzá fog jutni egy “igazi” tejmentes tejcsokihoz, szóval a következő állomás a kakaóvaj.
Ami egyébként ledöbbentett, és ez az étkezési probléma szempontjából nem mellékes tényező, hogy miközben izzadtam a kókuszszagú konyhában, annyira elteltem a (kókuszos) csoki illattól, hogy az teljesen elnyomta bennem az ehetnéket. Az elkészült terméket is csak azért kóstoltam meg, hogy tudjam, hogy mit adok a gyerek elé, de nem is kívántam a cuccot (pedig szeretem a kókuszt és a csokit is), és utána se szabadultam rá más kajákra se. Lehet, hogy a csoki illata is elég az endorfin-felszabaduláshoz? Szóval, bármilyen furcsán is hangzik, lehet, hogy a csokigyártás is segít leküzdeni a kényszeres evést????