Kényszeres túlevés

Tudom, tudom, nekem nem szabad a fogyással foglalkoznom… De ezt akkor is leírom. Mivel foglalkoztat. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy van-e olyan gyógyultnak minősített vagy gyógyuló félben lévő étkezési zavaros, akit nem izgat a fogyás-hízás kérdése…. Akármerre nézek-olvasok-beszélgetek fogyás témában, mindenkitől szabályokról hallok. Ezt szabad, ezt nem szabad, ne egyél szénhidrátot, ne egyél zsírt, egyél sok… Tovább »

Az a helyzet, hogy büszke vagyok magamra. Nagyon szokatlan érzés, csak mostanában bukkant fel az életemben. Büszke vagyok, mert április óta nem volt eszement zabálásom. Volt, hogy többet ettem, de nem elborult aggyal, mindenféle kontroll nélkül. Büszke vagyok, hogy amikor rám tör az az érzés, hogy vissza kéne zökkenni a régi kerékvágásba, és csak enni,… Tovább »

Elkezdtem írni pár napja  egy posztot a kalóriákról (meg mindenféle diétás baromságról), de aztán nem jutottam a végére. Most lenne időm befejezni, de per pillanat marhára nem izgatnak a kalóriák. Ma tutira nem fogom túlszárnyalni a kalórialimitemet, mert egy jó kis epebaj intenzíven akadályoz benne. Végignyomtam az éjszakát masszív hányingerrel (de győzött a hányásfóbia, és… Tovább »

… felmerül bennem, hogy milyen nehéz is egy étkezési problémával megküzdeni. Vannak pillanatok (napok, hetek), amikor minden olyan könnyű. Az ember tartja magát a nem-zabáláshoz, büszkén feszít, hogy már 1 hónapja/2 hónapja/70 napja nem volt rohamom, ha voltak is napok, amikor többet ettem, akkor se elrettentő mennyiségeket. Aztán jön egy nap, amikor az előző napi… Tovább »

Vagyok. Gyógyulok. Fogyok. (Mert igenis ez utóbbi is marhára lényeges, akármennyire nem szabadna ezzel foglalkoznom.) Nem mondom, hogy teljesen helyrejöttem, nem tudom, hogy valaha majd mondhatom-e ezt, de komoly változások vannak. Akik hasonló cipőben járnak, érteni fogják a következők fontosságát: Kezdem nem gyűlölni magam. Kezdem értelmét látni annak, hogy a világon vagyok. Kezdek rájönni, hogy… Tovább »

Nem a húsvétról, hanem a kajáról. Az elmúlt 3 hónap nem azért telt lapításban blog szempontjából, mert annyira nagyon szabadulóban voltam a zabálási rohamok fogságából. Sőt. A nyakunkba szakadt egy csomó változás, amit nem viseltem túl jól, így a testsúlyomon is határozottan látszott a stressz. A stressz kiváltója amúgy fura módon én magam voltam. És… Tovább »

Csak azért, hogy megtörténjen a blog beígért átalakulása kajabloggá, itt van két kis szösszenet a konyhámból: 1. Ha makaront csináltok, tartsátok be a recept pontos (PONTOS!!!) leírását, különben nem makaronotok lesz, hanem valami elcseszett estike-félétek. 2. Felfedeztem a fodros kelt. Teljesen véletlenül történt a dolog: házhoz szállíttatok egy zöldség-gyümölcs-kiszállítóval, akik minden héten különböző zöldségeket és… Tovább »

Van zongoránk. Nem a hagyományos, óriási, rohadt drága fajta, hanem egy -kis lakásba is (hellyel-közzel) beszuszakolható- digitális típus. Én eddig életemben nem nyúltam hangszerhez (szájharmonikát kivéve), a zenei hallásom és énekhangom is borzalmas. A zongorát is tisztes távolságból néztem úgy két napig, mire végre le mertem ülni mellé. A lányom zongorakönyvéből pötyögök azóta minden nap,… Tovább »

Jelentem, december 29. óta nem volt zabálási rohamom. Ez röhejesen kevés időnek tűnhet egy -kajával normális kapcsolatot ápoló- ember számára, de nekem ez egy óriási változás. A legjobb az egészben, hogy nem is éreztem az ingert, hogy rárohanjak bármiféle ehető dologra. Pedig nem telt stresszmentesen az utóbbi pár nap, és nem is volt annyi dolgom,… Tovább »

Most látom, hogy már 2 hónapja született az a bejegyzés, hogy átalakul a blog. Jól átalakult. Konkrétan eltűnt…. A karácsonyt megelőző és környékező időszakról nem szívesen beszélnék, mert kb 3 kilót szedtem fel csak decemberben, szóval nem nagyon elemezném, hogy mennyire ment “jól” az étkezési problémámból való kikászálódás.  Aztán 29-én valahogy fejbe kólintott az az… Tovább »