Sokat gondolkoztam

Mint rendesen, mert amúgy is egyfolytában agyalok. De most éppen azon gondolkoztam, hogy Magyarországon mennyire nincsenek köztudatban az evési zavarok. Mármint nyilván tudnak róluk az emberek (legalábbis az anorexiáról és a bulímiáról igen), de valahogy nincs olyan kiemelten kezelve, ahogyan Nyugat-Európában vagy akár Amerikában. Ha angolul keresünk rá a táplálkozási zavarokra, akkor kismillió találatot ad ki a Google: hivatalos oldalak, személyes beszámolók, blogok, kezelési lehetőségek, terapeuták és klinikák, akik kizárólag az ilyen problémákra szakosodtak, stb. Jól elkülönülnek a fogalmak, mindenütt tisztázzák, hogy miben különbözik egy sima túlzásba vitt kalóriabevitel egy kényszeres túlevéstől. Mindenütt hangsúlyozzák az étkezési zavarok pszichés oldalát. Nem próbálják nyomatni az egészséges táplálkozás (kevés finomított szénhidrát stb) jelentőségét az étkezési zavaros embernek, mert tudják, hogy az az ember nem azért nem eszik egészségesen, mert nem tudja, hogy hogyan kell, hanem azért eszik túl sokat vagy éppen túl keveset bizonyos dolgokból, mert nem tud másképp enni. Szerintem, aki kicsit is ismeri az evési zavaros emberek gondolkodását, az tudja, hogy náluk jobban senki nincs képben az ételek kalóriatartalmát illetően. Náluk pontosabban senki nem ismeri az egyes élelmiszerek hatását az emberi szervezetre. Náluk többet senki nem tud arról, hogy mi (lenne) egészséges és mi nem.

Dr Túry Ferenc, a SOTE Magatartás-tudományi Intézetéből azt nyilatkozta néhány éve, hogy a bulímiások 80 %-a rejtve marad a társadalom előtt. Ennek szerintem az a legfőbb oka, hogy az emberek nem figyelnek fel a környezetükben a gyanús jelekre, mert igazából nem is tudják, hogy mire kell figyelniük. Az angol oldalak között rengeteg olyan van, ami a szülők számára készült, hogy ha valami gyanúsat látnak a gyerekeik viselkedésében, akkor az milyen evési problémára utalhat. Így a szülő könnyebben, hamarabb megláthatja, ha gond van a gyerekkel (ami azért fontos, mert a legtöbb étkezési zavar a tinédzser- illetve a fiatal felnőttkor táján alakul ki), hamarabb tudnak változtatni, akár kezelésbe kezdeni, ha súlyos a helyzet.

Senki ne értsen félre, nem azt mondom, hogy magyar nyelven nincs információ, mert van. De kevés. Nem jön úton-útfélen szembe egy tájékoztató. Nem állnak ki magyar hírességek a nagyközönség elé, és mesélik el az étkezési zavaruk történetét. Nem válnak a magyarok számára kézzel foghatóvá ezek a betegségek, így nem ismerik fel saját magukon sem, és a környezetükben élőkőn sem a tüneteket. Pedig én biztos vagyok benne, hogy Magyarországon se alacsonyabb az étkezési zavarok száma, mint külföldön. Csak az emberek titkolják (sokszor még maguk előtt is), mert nem hétköznapi és egyszerűen felvállalható a dolog. Jó lenne, ha nagyobb nyilvánosságot kaphatna ez a téma, biztos, hogy sok embernek segítene…