Kényszeres túlevés

Mérem magam reggel, és mérem magam este. És néha még napközben is párszor, ha arra járok. Ezzel önmagában nem lenne nagy baj (de igen), ha nem keserítene el nagyon az, amit látok. Komolyan képes meghatározni a napomat, az estémet, hogy éppen 1-2 dekával többet vagy kevesebbet mutat a mérleg. Férj persze szimplán hülyének néz. Nem… Tovább »

Most találtam rá erre a módszerre (pedig már nem egy mai ügy), és szerintem nagyjából ez a lényege a Paul McKenna-féle módszernek is (Le tudlak fogyasztani), bár az intuitív dologba még nem ástam bele magam igazán. McKenna könyvét olvastam még valamikor 4-5 éve, és ő is azt mondja, amit az intuitív evők (lagalábbis, amit eddig leszűrtem… Tovább »

Az okok állítólag összetettek: biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők befolyásolják a kialakulását. A biológiai okok között a különböző hormontermelő szervek hibás működését említik. Az éhség- és jóllakottság érzékelése így nem megfelelő. Genetikai dolgok is befolyásolhatják a dolgot. Pszichológia tényezők között első helyen szerepel a depresszió, ami szorosan összekapcsolódik a falászavarral (ahogyan az anorexiával és bulímiával… Tovább »

Az rendben van, hogy menjen el az ember pszichológushoz/pszichiáterhez. Amit -erős a gyanúm, hogy- hamarosan meg is fogok tenni. Leginkább azért, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi indította el ezt az egészet, és hátha egy pszichológus ki tudja találni, hogy hol és mitől kapott defektet az étellel kapcsolatos viszonyom. Igazából nem is emlékszem, mikor kezdődött… Tovább »

Prózaibban: zabálhatnékom van. De rohadtul. Ráadásul szülinapot ültünk, ami miatt elérhető közelségben van egy (fél) torta. Pizza is volt, még abból is figyel egy szelet. Mit figyel, egyenesen hívogat. Komolyan úgy érzem, hogy mindjárt szétrobbanok az ingertől, hogy odarohanjak, és felfaljam. A tortával együtt. (Bár ez utóbbi most kevésbé izgat, ha választhatok, inkább a pizzát… Tovább »

Mert állítólag nem ugyanaz a kettő, annak ellenére, hogy még egyes szakirodalmak is egy fogalomként kezelik őket. De igazából két különböző dologról van szó, bár nagy az átfedés közöttük. Az ételfüggőség egy biokémiai addikció. Tanulmányok azt mutatják, hogy egyes emberekben bizonyos ételek ugyanazokat az agyi központokat aktiválják, amiket a heroin és a kokain. Ezek az… Tovább »

…hogy nem vagyok ám extrém módon elhízva. Valahogy ez a kép él majdnem mindenki fejében, hogy akinek étkezési zavara van, annak szélsőséges a súlya is. Mert logikusan belegondolva, ennek így is kéne lennie. Ugye az anorexiás nem eszik, szóval ők általában szupersoványak. A bulímiásoknál már nem ennyire tiszta a kép, de ott is a soványságot… Tovább »

…mindenfélét a kényszeres túlevéssel kapcsolatban. Tudományos és kevésbé tudományos oldalakat. A Mayo Clinic oldalán pl baromi jó listát állítottak arról össze, hogy mik is pontosan ennek az evési zavarnak a tünetei. Összehasonlítottam a saját tüneteimmel, és véglegesen diagnosztizáltam magam (hűű, de utálják az orvosok az ilyet…) Szóval a tünetek listája (itt megtalálható angolul): -Szokatlanul nagy mennyiségű… Tovább »

A napokban vágott képen a dolog. Már hónapok (évek) óta gyanítom, hogy egészségtelen  a kajához való viszonyom, de valahogy most vált tagadhatatlanná a tény. Nem tudom, mikor kezdődött, nem tudom, miért kezdődött. De az biztos, hogy nem normális, amit csinálok. Az elmúlt 8-9 évem azzal telt, hogy mindenféle fogyókúrába belevágtam, aztán mindegyiket pár óra/nap/hét/ esetleg… Tovább »