Fejlődök (?)

3 napja nem álltam mérlegre!!! Éljen!
Tegnap a 3 főétkezés idejében tényleg éhes voltam (mert nem zabáltam közben összevissza), és a kényelmes telítettség állapotában hagytam abba az evést! Éljen!
Aztán este 7-kor betömtem az esti fondüzésből (ami a vacsora volt) megmaradt pirított kenyérkockák meglehetősen nagy részét…. Ez kevésbé éljen. De legalább kiderítettem, hogy ha tehetetlennek érzem magam, akkor (is) jön a roham. Kicsi fiam iszonyúan köhögött délután és estefelé, és hiába kapott zyrtectől kezdve lándzsás útifű szirupon át mindent, nem csillapodott a köhögés (végül éjjel csak elmúlt neki). Én persze ettől végtelenül tehetetlennek éreztem magam, és úgy tűnik ez (is) evésre késztet. Persze csak a kenyérkockák kivégzése után jött el a tiszta pillanat, amikor erre rájöttem. De rájöttem! Úgyhogy: éljen! (És a bűntudatot próbálom elfelejteni…. Plusz a mai nap étkezéseire sem gondolok inkább, mert ha erre gondolok, akkor nem fogom tudni elfelejteni a bűntudatot….)