1.0Kényszeres túlevéshttps://bingeeating.cafeblog.huBinge Eaterhttps://bingeeating.cafeblog.hu/author/kinga-2/Gyakorolgatom ezt a tudatos étkezést már pár napja, de néha baromi nehéz otthagyni a kaját, ha úgy érzem, hogy tele vagyok. Próbálok kisebb adagokat kiszedni vagy kisebb tányérról enni, de akkor is valamikor már a tányér felénél úgy érzem, hogy tele vagyok, és szabályos lelkifurdalás-félét érzek amiatt, hogy otthagyom a kaját. Vagy mondjuk leves után már nem tudok másodikat enni. Ez is valamiféle bűntudatot okoz. Szerintem ezek a dolgok már gyerekkorból jönnek, illetve az általános szokásokból, az illemből. Mert ugye, ha pl vendégségben vagyunk, <strong>illik</strong> megenni mindent. <strong>Megszoktuk</strong>, hogy csak levest nem "lehet" enni ebédre, hiszen akkor hamar megéhezünk újra. Emlékszem, annyiszor leszidtak minket a menzán, amikor elsősök-másodikosok voltunk a suliban, ha nem ettünk meg mindent. Volt egy tanár, aki ott cirkált az ebédlőben, és szörnyülködött, ha szerinte sokat hagytunk a kajából. Annyiszor hallani ezeket a szavakat a szülőktől is, hogy "csak még egy falat a kedvemért", "kérni lehet, otthagyni nem". Ezeket vagy ezekhez hasonlókat sokan hallották gyerekkorukban, sőt, lehet, hogy a saját gyerekeiknél is bevetették már ezeket a mondatokat (az egy falat kezdetű hülyeséget én is eljátszottam mindkét áldozatomnál). Ezek nagyon hatásos beszólások, ha az a célunk, hogy elnyomjuk a gyerek ösztönös evési reakcióit. Hiszen így nem ő mondja meg, hogy most elég volt, nem eszek többet,  hanem mi -szülőként vagy akár tanárként- ráerőszakoljuk a magunk igazát, és többszöri "gyakorlás" után, már tudni is fogja, hogy nem szabad a teltségérzetére hallgatnia, hanem külső dolgokon múlik, hogy mikor "kell" befejeznie a kaját. Vagy mondjuk az a szöveg se ritka, hogy "addig nem mész játszani/tévézni, amíg ezt meg nem eszed". Ez se biztos, hogy túl egészséges viszonyt alakít ki bennünk az étkezésekkel.... És amikor belegondolok az ilyen mondatokba, akkor jövök rá, hogy hogyan rontottam el a gyerekeim viszonyát is a kajához. Azért nagyon fontos számomra ez a téma, mert a nagyobbik gyerkőcömmel rengeteget küzdöttünk és küzdünk a mai napig az evéssel kapcsolatban. Ő az a típus, akit röviden csak válogatósnak írnánk le. Nehezen kóstol meg új dolgokat, és a régiek közül is csak keveset eszik meg. Nehéz neki bármit is úgy főzni, hogy biztos legyek benne, hogy meg fogja enni. Vannak ugye azok a kaják, amit -szinte- minden gyerek imád pl. bolognai vagy a pizza, na, ő ezeket se eszi meg. (Az elmúlt hetekben történt egy áttörés, mert azt mondta a bolognaira, hogy finom, és meg is evett belőle vagy 2 kanállal....) Ő általában azokat a kajákat szereti, amiket nyersen lehet enni, de hajlandó még megenni a főtt tésztát is, sőt, ez utóbbira azt mondanám, hogy még szereti is. Az ideális étkezés számára olyan, hogy ipari mennyiségű zöldség (saláta zöldségek, szóval nem a kelbimbó és társai), rengeteg gyümölcs, mellette lehetőleg semmi más, de ha nagyon muszáj, akkor egy szelet kenyér vagy néhány sós keksz. Néha rohamszerűen rátör a fehérje-ehetnék, és akkor a zöldségei mellé megeszik 2 főtt tojást (szigorúan csak a fehérjét; ez utóbbi tök jó, mert az öccse meg csak a sárgáját eszi a tojásnak, úgyhogy nincs vita) vagy nagy ritkán a húsra is megéhezik, és akkor kivégez egy fél csirkemellet, azzal úgy kb 3 hónapra fedezi is a protein-igényét, és a közelébe se megy húsnak egy darabig. De úgy általában a főtt kajákat nem bírja. Pláne, ha olyan ételről van szó, hogy keverednek  benne a különböző állagú és ízű falatok, pl rakott krumpli. Azt szereti, ha jól el tudja különíteni az egyes alkotókat, nincs semmiféle szósz, ami "összemossa" az ízeket, és különben is, a szószt nem lehet teljesen lekaparni egy falat húsról, szóval az már az alkotók elkülönítésénél is problémába ütközik. Ezért volt csoda, hogy múltkor gond nélkül benyelte a bolognait.... Na, szóval a lényeg az, hogy állandóan ezen agyalok, hogy én rontottam el az ő étkezési szokásait vagy ő egy normálisan evő anya mellett is ilyenné vált volna? Mert nyilván az egész 7 éve alatt azt látta, hogy én hülyén eszek. Ő is hülyén eszik, csak ő más formában csinálja a hülyeséget. (Egyelőre úgy tűnik, egészségesebb formában, mint én.) Az mondjuk megnyugtató, hogy ő aztán tutira nem eszik tovább a kényelmes jóllakottság állapotánál, tehát ezt az ösztönét nem sikerült kiirtanom....rich