Vagyok. Gy\u00f3gyulok. Fogyok. (Mert igenis ez ut\u00f3bbi is marh\u00e1ra l\u00e9nyeges, ak\u00e1rmennyire nem szabadna ezzel foglalkoznom.)<\/p>\r\n
Nem mondom, hogy teljesen helyrej\u00f6ttem, nem tudom, hogy valaha majd mondhatom-e ezt, de komoly v\u00e1ltoz\u00e1sok vannak. Akik hasonl\u00f3 cip\u0151ben j\u00e1rnak, \u00e9rteni fogj\u00e1k a k\u00f6vetkez\u0151k fontoss\u00e1g\u00e1t:<\/p>\r\n
Kezdem nem gy\u0171l\u00f6lni magam. Kezdem \u00e9rtelm\u00e9t l\u00e1tni annak, hogy a vil\u00e1gon vagyok. Kezdek r\u00e1j\u00f6nni, hogy ki is vagyok val\u00f3j\u00e1ban. Kezdek r\u00e1j\u00f6nni, hogy mennyire nem akarok az lenni, amit m\u00e1sok r\u00e1m k\u00e9nyszer\u00edtettek, hogy \"igenis ilyen vagy\", \u00e9n meg gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl elfogadtam, mondv\u00e1n, hogy biztos \u0151k tudj\u00e1k jobban, hiszen \u00e9n senki vagyok, \u00e9s nem tudhatom, milyen is vagyok.<\/p>\r\n
Kezdem \u00e9lvezni az \u00e9letet. Nem az\u00e9rt futok, hogy az el\u0151z\u0151 napi zab\u00e1l\u00e1s okozta b\u0171ntudatot lefussam. Az\u00e9rt futok, mert futni j\u00f3. Es\u0151ben, sz\u00e9lben, fagyban, naps\u00fct\u00e9sben. Az\u00e9rt futok, mert j\u00f3 l\u00e1tni, hogy fejl\u0151d\u00f6k. \u00c9s ami a legnagyobb v\u00e1ltoz\u00e1s, hogy nem ostorozom magam, ha nincs meg az elv\u00e1rt fejl\u0151d\u00e9s.<\/p>\r\n
Kezdem \u00e9lvezni az \u00e9teleket. Nem v\u00e1logat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl, \u00edzeket nem \u00e9rezve szuszakolok mindent a fejembe, hanem \u00e9sszel eszek. Nem mondom, hogy cukormentesen vagy kev\u00e9s sz\u00e9nhidr\u00e1ttal, mert nincs tilt\u00f3lista. Vannak napok, amikor pizza van csokitort\u00e1val, de nem ipari mennyis\u00e9gben. DE t\u00f6bb, mint 1 h\u00f3napja nem volt fal\u00e1srohamom. Illetve volt egy-k\u00e9t nap, amikor \u00e9reztem, hogy ott settenkedik a dolog, de k\u00e9pes voltam meg\u00e1ll\u00edtani magam, \u00e9s nem lett irt\u00f3zatos zab\u00e1l\u00e1s a v\u00e9ge. \u00c9s ezt se mondhatom, hogy sose fogok t\u00f6bb\u00e9 2000 kal\u00f3ri\u00e1t 1 \u00f3r\u00e1n bel\u00fcl elpuszt\u00edtani. De per pillanat elhiszem magamr\u00f3l, hogy ha lesz is ilyen, akkor t\u00fal fogok l\u00e9pni rajta, \u00e9s m\u00e1snap k\u00e9pes leszek \u00fajrakezdeni.<\/p>\r\n
Lehet, hogy ez elcs\u00e9pelt, \u00e9s h\u00fcly\u00e9n hangzik, de szerintem az eg\u00e9sznek a kulcsa a \"kezdem nem gy\u0171l\u00f6lni magam\". Nem egyszer\u0171 megszeretni saj\u00e1t magunkat, l\u00e1tva, hogy mennyit hib\u00e1zunk, \u00e9s milyenek is vagyunk val\u00f3j\u00e1ban. De \u00e9rdemes rajta dolgozni, mert \u00f3ri\u00e1si v\u00e1ltoz\u00e1sok k\u00f6vetik a kitart\u00f3 \"szeretem magam\"-gyakorlatokat. Nem el\u00e9g h\u00e9be-h\u00f3ba elmondani a t\u00fck\u00f6r el\u0151tt, hogy \"szeretem magam\" (b\u00e1r nyilv\u00e1n t\u00f6bb, mint a semmi.) K\u0151kem\u00e9ny mel\u00f3 megtanulni, hogy egyetlen kritikus megjegyz\u00e9ssel se illess\u00fck magunkat. Naponta h\u00e1nyszor mondjuk ki teljesen spont\u00e1n m\u00f3don, hogy \"de h\u00fclye vagyok!\", vagy a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zve valami olyasmit, hogy \"h\u0171\u0171, de ramatyul n\u00e9zek ki!\" vagy \"de dagadt vagyok m\u00e1r megint\". Na, ezeket kell kiirtani. \u00c9s ez nem olyan egyszer\u0171, amikor huszon- harminc- negyven- kitudjah\u00e1ny \u00e9ve automatikusan mondogatjuk ezeket.<\/p>\r\n
Sz\u00f3val, fal\u00e1srohamokkal k\u00fczd\u0151, ismeretlen\u00fcl is sz\u00edvemnek kedves olvas\u00f3im, \u00e9rdemes magatokba n\u00e9zni, hogy mit gondoltok magatokr\u00f3l. Szereted magad? Megbecs\u00fcl\u00f6d magad? Vagy esetleg \u00fagy gondolod, hogy -ha nem is szarember, de- egy senki vagy, akinek nem sok \u00e9rtelme van, hogy l\u00e9tezzen?<\/p>","type":"rich"}