Kényszeres túlevés

Csak azért, hogy megtörténjen a blog beígért átalakulása kajabloggá, itt van két kis szösszenet a konyhámból: 1. Ha makaront csináltok, tartsátok be a recept pontos (PONTOS!!!) leírását, különben nem makaronotok lesz, hanem valami elcseszett estike-félétek. 2. Felfedeztem a fodros kelt. Teljesen véletlenül történt a dolog: házhoz szállíttatok egy zöldség-gyümölcs-kiszállítóval, akik minden héten különböző zöldségeket és… Tovább »

Van zongoránk. Nem a hagyományos, óriási, rohadt drága fajta, hanem egy -kis lakásba is (hellyel-közzel) beszuszakolható- digitális típus. Én eddig életemben nem nyúltam hangszerhez (szájharmonikát kivéve), a zenei hallásom és énekhangom is borzalmas. A zongorát is tisztes távolságból néztem úgy két napig, mire végre le mertem ülni mellé. A lányom zongorakönyvéből pötyögök azóta minden nap,… Tovább »

Jelentem, december 29. óta nem volt zabálási rohamom. Ez röhejesen kevés időnek tűnhet egy -kajával normális kapcsolatot ápoló- ember számára, de nekem ez egy óriási változás. A legjobb az egészben, hogy nem is éreztem az ingert, hogy rárohanjak bármiféle ehető dologra. Pedig nem telt stresszmentesen az utóbbi pár nap, és nem is volt annyi dolgom,… Tovább »

Most látom, hogy már 2 hónapja született az a bejegyzés, hogy átalakul a blog. Jól átalakult. Konkrétan eltűnt…. A karácsonyt megelőző és környékező időszakról nem szívesen beszélnék, mert kb 3 kilót szedtem fel csak decemberben, szóval nem nagyon elemezném, hogy mennyire ment “jól” az étkezési problémámból való kikászálódás.  Aztán 29-én valahogy fejbe kólintott az az… Tovább »