Az a fajta kiborulás volt, amikor ordítottam, sírtam, és néha még egyszerre is ment a kettő. Nem történt semmi különös, csak egyszerűen felidegesített, hogy milyen béna vagyok. Idegesített, hogy képtelen vagyok bizonyos dolgokra. Idegesített, hogy ezt gondolom magamról, hogy képtelen vagyok rájuk. Idegesített, hogy vannak olyan dolgok az életemben, amik fejleszthetők, én meg nem teszek értük semmi, mert azt hiszem, hogy képtelen vagyok a fejlődésre. Szép délután volt. Szerencsére elmúlt.