Hosszú hónapok óta keresem az indokot, hogy miért kellene nekünk egy kutya. És sosem találtam igazán egy jó okot se, azt leszámítva, hogy nagyon-nagyon szeretnék egy kutyát, mert imádom őket. (A macskákat is, de Férjnek -állítólag- papírja van róla, hogy allergiás rájuk, pedig szerintem nem, és ezt több bizonyítékkal is alá tudom támasztani.)
Na szóval miért is kell nekünk kutya? A válasz egyetlen szó: terápia. Azt ugye már számtalanszor kimutatták a tudósok, hogy csökkenti a stresszt egy háziállat jelenléte meg a róla való gondoskodás (És ugye a tudósok kimutatták, hogy minden mondatot elhiszünk, ami úgy kezdődik, hogy a tudósok kimutatták…. :-)) A kajás bajaim mögött álló fő problémák ugye a stressz, szorongás, és az alacsony önértékelés.
Mit csinál egy kutya? Csillogó szemmel néz az emberre, és úgy tekint rá, mint valami szuperhősre (önértékelés-növelés kipipálva.) Simogatni és ölelgetni kell őket (ez az, ami ugye jelentős vérnyomás-csökkentő, és szívritmus-szabályozó, tehát stresszoldó.) Etetni kell őket (ezzel el lehet tőlük tanulni az ösztönök szerinti evés módszerét, mert ők akkor esznek, amikor éhesek, és nem fognak túl sokat enni, ha érzelmileg mélyponton vannak, hanem inkább jönnek, és addig piszkálnak, amíg nem megyünk velük játszani/sétálni/vagy csak úgy egymás mellett ücsörögve fület vakargatni.) Sétálni kell velük (addig se ennék, és még ráadásul mozognék is…)
Szóval kell egy kutya. Már csak azt a problémát kell megoldani, hogy a lakásunkban négyen is alig férünk el (meg különben is, nekem az a kutya nem kutya, ami akkora, hogy elfér egy lakásban is). Meg azt a gondot is orvosolni kell, hogy amikor utazunk (viszonylag sokszor szoktunk), akkor hova rakjuk az ebet (mármint ha olyan helyre utazunk, ahova nem vihetjük magunkkal.) Egy kedves ismerős felajánlotta korábban (néhány hónapja, amikor először felmerült bennem, hogy nagyon kéne egy kutya), hogy ha lesz, akkor ők szívesen befogadják magukhoz a jószágot, ha mi elutazunk. De nem biztos, hogy ez jó ötlet, mert nekik van egy házőrző típusú macskájuk, aki nem valószínű, hogy örülne egy látogatónak.
Na, majd kitaláljuk. Addig is, elkezdem életem párját bombázni a kutyaterápiáról szóló emailekkel….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: