Manapság úton-útfélen szembetalálhatjuk magunkat a tudatos jelenlét (mindfulness) kifejezéssel. Én is említettem pár napja a jógás posztban ezt a szót. Olvashatunk mindfulness meditációról, hallhatunk mindful eatingről (tudatos étkezés). De mi is ez a tudatos jelenlét? Ezzel a témával kapcsolatban próbáltam mindent összeszedni ebben a posztban (és a következőben), mert a mindfulness technikát eredményesen alkalmazzák étkezési zavarok esetében is.
A tudatos jelenlét egy hatékony stresszcsökkentő módszer, röviden összefoglalva azt jelenti, hogy figyelmünket teljes mértékben az “itt és most”-ra irányítjuk.
A mai világban hajlamosak vagyunk az ún. multitaskingra (amikor több dolog között osztjuk meg figyelmünket, pl evés közben tévézünk, telefonálás közben főzünk, stb), ezáltal egyik “feladatunkra” se koncentrálunk megfelelően, gyakorlatilag nem vagyunk jelen egyik cselekedtünkben sem. Emiatt gyakran észre sem vesszük, hogy a testünk mit üzen, nem tudatosodik, hogy állandóan kritizáljuk magunkat, és ráadásként még a velünk történő jó dolgok mellett is elsiklik a figyelmünk. Állítólag az átlagembernek ébren töltött ideje 47 %-ban elkalandozik a figyelme arról a dologról,a mivel éppen foglalkozik.
Az emberi agy hajlamos rá, hogy folyamatosan a múltat vizsgálja, vagy próbálja megjósolni a jövőt. És mindezt ahelyett, hogy a jelent élnénk meg önmaga teljességében. A tudatos jelenlét ez utóbbiban nyújt segítséget: megtanít arra, hogy tisztán lássuk, hogy mi is folyik az életünkben az adott pillanatban.
Maga a mindfulness nem fogja eltávolítani életünkből a stresszt, viszont képessé tesz arra, hogy a stresszhelyzeteket nyugodtabban reagáljuk le, így megszüntethető a stressz -testre és szellemre egyaránt- romboló hatása. Megtanít minket felismerni és megváltoztatni a stresszre adott automatikus, impulzív (pszichológiai és fizikai) reakcióinkat (ilyen reakció például a falási roham).
Juliet Adams, a mindfulnet.org alapítója szerint a tudatos jelenlét 3 alapköve (“ABC”-je) a következő:
A. Awareness = tudatosság. Tudatossá válni mind a gondolataink, mind cselekedeteink szempontjából. (Azaz képben lenni, hogy mi is történik a fejünkben és a testünkben.)
B. just Being= csak úgy együtt lenni az adott történésekkel. Nem küzdeni ellenük, nem próbálni megoldást találni rájuk.
C. Seeing things = átlátni a dolgokat tényleges valójukban, és a korábban megszokott automatikus reakciók helyett egy jól átgondolt pszichológai, érzelmi válasszal illetve cselekedettel reagálni a helyzetre.
Összefoglalva ezekben segít a tudatos jelenlét:
-Megtanít felismerni, lelassítani valamint megszüntetni az automatikus stressz-reakciókat.
-Hatékonyabban tudunk reagálni összetett, súlyos helyzetekben.
-Jobban átlátjuk életünk eseményeit.
-Kreatívabbá válunk.
-Egyensúlyba kerülünk, és ellenállóbbá válunk.
Mit teszünk a tudatos jelenlét gyakorlása alatt:
Elcsendesedünk, és megpróbálunk csak úgy együtt lenni az adott helyzettel, az aktuális érzésekkel. Nem küzdünk a fájdalom és a negatív érzelmek ellen, hiszen az csak fokozza a szenvedéseinket. Meg kell változtatnunk a viszonyunkat a fájdalommal. (Gondoljunk abba bele, hogy pl meg vagyunk kötözve egy kötéllel. Ha megpróbálunk szabadulni, annak csak az lesz az eredménye, hogy a kötél be fog vágni a bőrünkbe, az izmainkba, tehát fokozódik a kényelmetlenség, a fájdalom.) Ahogy megpróbáljuk elengedni a helyzettel kapcsolatos gondolatokat, szorongást, azok rögtön megpróbálnak majd visszalopakodni, de ettől nem kell megijedni, tudatosítjuk őket, hogy ismét itt vannak, majd újból és újból elengedjük őket, és folytatjuk a befelé figyelést. A tudatos jelenlét folyamán nem teszünk fel kérdéseket (“miért én???”), nem panaszkodunk, nem ítélezünk, nem hibáztatunk, nem aggódunk, nem analizálunk, csak hátralépve figyeljük a gondolataink áramlását. Figyelünk, hogy mi is történik, teljes valónkkal jelen vagyunk. Megtanulunk együtt lenni a negatív érzelmekkel és problémákkal anélkül, hogy azok elborítanának, lebénítanának minket, és ami nagyon fontos, nem bántjuk, kritizáljuk saját magunkat azért, mert ilyeneket érzünk. Így az étkezési zavarokra (és általában az alacsony önbecsülésre) jellemző önostorozást is megtanuljuk elkerülni.
Ez így elég jól hangzik, mindenképpen ki fogom majd próbálni, mert kíváncsi vagyok rá, hogy képes vagyok-e csak egyszerűen “befelé figyelni” és nem elkalandozni, A jógával egyszerűnek tűnik a tudatos jelenlét, mert ott -ahogy egy kedves barátnőm megfogalmazta- annyira kell koncentrálni, hogy biztos jól csinálja az ember a mozdulatokat, a légzést, hogy másra már képtelenség közben koncentrálni. De csak úgy, a nap minden percében “jelen lenni”, ez elég nagy kihívásnak tűnik 🙂
Kommentek