Voltam futni

Futok már egy ideje, tavaly kezdtem, aztán volt egy nagyobb kihagyás, és idén februárban vágtam megint bele, azóta tényleg rendszeresen futok. Most augusztus végén-szeptember elején volt egy hónapos kimaradás, mert volt egy elhúzódó köhögésem, és beszélni is alig tudtam tőle, nemhogy futni.
Szombaton este végre úgy éreztem, hogy menni fog a dolog, és nekivágtam egy fél órás futásnak. Az első pár lépés után tudatosodott, hogy mennyire hiányzott ez az elmúlt 1 hónapban. Hihetetlen módon fel tud dobni, és nem azért, mert olyan figyelemre méltó távolságokat teljesítek, vagy annyira büszke lehetek a tempómra. Nem, egyszerűen csak az az érzés, hogy az ember fülében ott a fülhallgató, szól a zene, és semmi mással nem kell foglalkozni, csak azzal, hogy tegyem az egyik lábam a másik elé, és hogy normálisan vegyem a levegőt.
A futással kapcsolatban se volt egyszerű megváltoztatni az önostorozós szokásomat: nem igaz, hogy ennyire nem bírom, nagyon gáz, hogy ennyire lassan tudok csak futni, stb. De valamiért ma már könnyebben elnyomom ezeket a “hangokat” (mert eltüntetni azért még nem sikerült őket teljesen), nem süllyedek a béka segge alá, attól, hogy ma mondjuk kevesebbet bírtam, mint tegnap. A tavalyi több hónapos kihagyás oka ez volt. Nem fejlődtem úgy, ahogyan azt elvártam volna magamtól. Egyszerűen nem ment. Nyilván azért, mert nem voltak reálisak az elvárásaim magammal szemben…. A kis eredményeket nem voltam hajlandó észrevenni, annak se tudtam örülni, hogy ugyan szép fokozatosan és baromi lassan, de egyre többet bírtam lefutni. Mindig jött egy visszaesés (pl menzesz környékén nem bírtam/bírom olyan jól a tempót), és akkor egyszerűbb volt azt mondanom, hogy még erre se vagyok elég jó, és sutba vágni az egészet.
Most egyetlen elvárásom van magammal szemben, és az az, hogy menjek le hetente háromszor futni. Mindegy, hogy mennyit, ha csak 15 percig bírom, akkor annyit, ha 50 percet, akkor annyit. És igyekszem nem foglalkozni a tempóval, majd javul, ha javulnia kell. És ami nagyon fontos, próbálok nem arra koncentrálni, hogy hány kalóriát égetek el egy futás alatt (mert természetesen ez utóbbi nagyon fontos faktor volt korábban…)
Most csak próbálom kifutni magamból a rosszkedvet és élvezni az örömöt, amit a futás hoz.