Önbecsülés

A legfontosabb dolog, amire eddig rájöttem az evési problémámmal kapcsolatban, az az, hogy nagyban függ az önbecsülésem mértékétől, hogy rámtör-e az ehetnék vagy sem. Ha nagyon szarul érzem magam, mármint nagyon gyenge, béna, tehetetlen vagyok, akkor jön a hűtő kifosztása. Ez persze csak tovább csökkenti az önértékelésem, így belekerülök egy ördögi körbe, amiből nehéz kiszállni. Mert ez nem múlik el egy éjszaka alatt: ha az egyik este mélyponton voltam, nem fogom kialudni az alacsony önbecsülést másnap reggelre, és nem ébredek határtalan önbizalommal. Így a következő nap is el van rontva evés-ügyileg….
A mélypontról való kimozdulás pedig azért különösen nehéz, mert hajlamos vagyok nem észrevenni, ha valamit jól csinálok, ellenben a hibáimat százszorosra nagyítva látom nap, mint nap, és persze jó sokáig rágódok is rajtuk. Pedig olvasok egy könyvet (Rob Kelly: Thrive), ami azt (is) elemzi, hogy az önbizalom az mindig egy pillanatnyi állapot, és gyorsan javítható, ha az ember hajlandó észrevenni a jó dolgokat, amit tett, és inkább azokra koncentrál az elszerencsétlenkedett helyzetek helyett. Az önértékelést úgy írja le, mint egy újratölthető elemet: a pozitív dolgok töltik, a negatív dolgok lemerítik. Szerinte nem a tényleges valóságot dolgozzuk fel, hanem azt a valóságot, ahogyan mi látjuk a dolgokat (ki rózsaszín, ki  szürke szemüvegen át.) Egy olyan gyakorlatot ajánl az önértékelés fokozására, hogy minden nap írjuk le azokat a dolgokat, amik pozitívak voltak, írjuk le, hogy mi tette pozitívvá az adott dolgot, ha más csinálta volna ugyanezt, hogyan fejeznénk ki felé a dícséretünket, és írjuk le azt is, hogy mit tanultunk az ügyből. Ezek a leírandó ügyek lehetnek egész pici apróságok, akkor is számítanak. Ha megvan mind a tíz, akkor naponta (akár többször is) olvasgassuk át a listát, és éljük át újra az örömöt, lelkesedést, amit a helyzet hozott. Ha ismét történik valami pozitív, írjuk fel azt is a listára (lecserélve egy korábbi ügyet), de mindig legyen 10 pozitív megerősítő történetünk. (Úgyhogy most az étkezési/érzelmi naplóm mellett még vezetek egy önbecsülést növelő listát is :-))
Rob Kelly azt állítja amúgy, hogy életünk szinte minden problémáját a következő 3 dolog okozza:1. alacsony önbecsülés 2. külső kontroll 3. szociális szorongás. Az alacsony önbecsülés (az, hogy nem vagy jó véleménnyel magadról, hogy nem szereted magad és úgy gondolod, hogy nem érdemelsz semmi jót az élettől) a könyv szerint pusztán csak egy hitrendszeri kérdés, csak a te saját nézeted, nem pedig egy tény.
A külső kontroll alatt azt érti, hogy az ember abban hisz, hogy az élete különböző külső, nála sokkal erősebb tényezőkön múlik, és neki nincsen semmi befolyása-kontrollja a saját élete felett. A szociális szorongás pedig a mások ítéletétől való félelem.
Ez a 3 dolog szorosan összefügg. Ha csökken az önértékelésünk, akkor nem hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk kontrollálni az életünket, tehát a kontrollt kivülre helyezzük. Ha alacsony az önbecsülés, akkor jobban félünk mások rólunk alkotott véleményétől is, tehát erősebb lesz a szociális szorongás. Ha viszont a háromból az egyiket pozitív irányba fordítjuk, akkor a másik kettő is képes pozitív irányba változni.

Egyszerűnek hangzik (de gondolom, nem lesz az :-)), különböző gyakorlatokat javasol, amik segítségével a “helyes” irányba billenthetőek a dolgok. Jó lenne tényleg erősíteni az önbizalom-kérdésen, mert néha szönyű bénán érzem magam. Jó lenne, ha nem ostoroznám állandóan magam azzal, hogy “még erre se vagyok képes”.

Ha végeztem az egész könyvvel, hozom a beszámolót (magáról a könyvről is, és arról is, hogy hatott-e bármit is az előírt gyakorlatsor).