Annyiszor emlegettem már ezt a két kifejezést, úgyhogy végre azt is kifejteném, hogy hogyan különböztethető meg a kettő. Ami persze egyszerű egy olyan ember számára, aki nem küzd étkezési zavarokkal (legalábbis bulímiával és falászavarral nem), de az, aki már hosszú hónapokat, éveket töltött el a falás fogságában, abban már könnyen lehet, hogy eltompult az a képesség, hogy a fizikai éhséget biztonsággal el tudja különíteni az érzelmi éhségtől. Számunkra minden alkalommal, amikor ehetnékünk támad, és nem vagyunk benne biztosak, hogy mi is folyik odabent, érdemes ellenőrizni az alábbi listát, és az alapján dönteni.
1. A fizikai éhség fokozatosan alakul ki, míg az érzelmi hirtelen “üt be”. Ennek megfelelően a fizikai éhség képes “várni” (más kérdés, hogy a legtöbb ember morcos lesz, ha nem ehet, amikor tényleg éhes), az érzelmi éhség viszont azonnali “kielégítést” akar.
2. A fizikai éhség bármilyen étellel kielégíthető (nyilván vannak személyes kedvencek, de nem csak azok felelnek meg az éhség csillapítására), az érzelmi ezzel szemben egy adott ételtípust (csoki, pizza, gumicukor, stb) kíván.
3. A fizikai éhség megszűnik, amint tele a gyomor. Az érzelmi éhséget nem nyomja el a gyomor telítettsége, érzelmi éhségnél képesek vagyunk pukkadásig enni, és még akkor se múlik el az inger az evésre.
4. Ha fizikai éhséget csillapítottunk evéssel, az kellemes lelkiállapotot okoz, megelégedettséggel tölt el. Az érzelmi éhséget követő evés nem jár együtt megelégedettséggel, sőt. Jön a -már annyiszor emlegetett- bűntudat, undor, szégyen, önostorozás.
Érdekességképpen még azt hozzáfűzném az éhség kérdéséhez, hogy sokszor a szomjúságérzetet is -tévesen persze- éhségérzetnek azonosítjuk be. Szóval, ha fizikai éhséget érzünk, akkor is érdemes meginni előbb egy pohár vizet, mert lehet, hogy csak szomjasak voltunk, és az okozott “zavart”.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: