Az okok állítólag összetettek: biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők befolyásolják a kialakulását.
A biológiai okok között a különböző hormontermelő szervek hibás működését említik. Az éhség- és jóllakottság érzékelése így nem megfelelő. Genetikai dolgok is befolyásolhatják a dolgot.
Pszichológia tényezők között első helyen szerepel a depresszió, ami szorosan összekapcsolódik a falászavarral (ahogyan az anorexiával és bulímiával is), a legtöbb túlevésben szenvedő embernek van vagy volt depressziója illetve szorongásos problémája. Sok túlevőnek problémája van az impulzuskontrollal (ez szintén jellemző a bulímiásokra is), sokszor nehezen tudnak boldogulni a fájdalmas/negatív érzésekkel. Az alacsony önértékelés, a magányosság és a testünkkel való elégedetlenség is hozzájárulhatnak a falászavar kialakulásához.
Környezeti, szociális okok közül az egyik legfontosabb, hogy gyermekkorban a szülők mennyire használták az ételt megnyugtatásra illetve jutalmul, valamint előfordult-e, hogy büntetésképpen megvontak a gyerkőctől bizonyos ételeket. A kényszeres túlevés gyakran halmozottan fordul elő az egyes családokban.
Azok a gyerekek, akiket gyakran piszkálnak testük, testsúlyuk miatt, a későbbiekben könnyebben válnak étkezési zavarok áldozatává.
A társadalmi elvárás, hogy “vékonynak kell lenni” is fokozza a túlevő szenvedéseit, hiszen bűntudata van a túlsúlya, evési szokásai miatt, a bűntudat pedig csak fokozza az érzelmi evést.
Nálam biológia ok nem hiszem, hogy nagyon szóba kerül: tökéletesen érzékelem az éhséget/teltséget, ennek ellenére eszek hülyén, hülye mennyiségeket. Pszichológiai okok tutira vannak: sokáig pánikbeteg voltam (elő-előfordulnak a mai napig pánikrohamok, úgyhogy a szorongás megvan). Impulzív is vagyok (ez másban is jellemző, pl pénztárcát nem kímélő vásárlások formájában). Az alacsony önértékelés pedig egyenesen tombol bennem, a testemmel elégedetlen vagyok (és mindig is az voltam; 56 kilósan se vettem észre, hogy milyen tök jól nézek ki, csak utólag -pár év és pár kg plusz múlva- tudatosodott a fényképekről, hogy milyen jó formában voltam akkoriban). Magányos nem vagyok. Nem rémlik, hogy a szüleim jutalmazásra vagy büntetésre használták volna az ételt vagy annak hiányát, szóval ez se játszik. Viszont sokan (több osztálytársra is emlékszem ilyen ügyben) és sokat piszkáltak a kövérség miatt. Sosem voltam igazából kövér, de mindig volt valami önértékelés-romboló megjegyzés arra vonatkozóan, hogy hájas vagyok. Ráadásul mindig is nehezebb voltam, mint az átlag, és amikor 60 kg-s voltam, akkor mindenki 4-5 kilóval kevesebbnek látott, de a mérleg mindig szörnyű számokat mutatott. Nem tudom, mi a fő probléma nálam, de szerintem az alacsony önbecsülés biztos élvonalban van…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: