Mert állítólag nem ugyanaz a kettő, annak ellenére, hogy még egyes szakirodalmak is egy fogalomként kezelik őket. De igazából két különböző dologról van szó, bár nagy az átfedés közöttük.
Az ételfüggőség egy biokémiai addikció. Tanulmányok azt mutatják, hogy egyes emberekben bizonyos ételek ugyanazokat az agyi központokat aktiválják, amiket a heroin és a kokain. Ezek az ételek általában magas cukor-/zsír-/sótartalmúak. A drogokhoz hasonlóan ezek az ételek kellemes érzést okozó anyagok felszabadulását okozzák (pl dopamin). Minden egyes fogyasztással növekszik a dopamin-receptorok érzékenysége (mindig többet és többet kell bevinni az adott anyagból, hogy elérje ugyanazt a hatást). Ez indítja be a függőséget. Emiatt eszik az ételfüggő akkor is (főleg az említett összetevőjű ételeket = junk foodot), ha tele van, és egyáltalán nem éhes. Sokszor az ételfüggők esetében is meghúzódik a háttérben egy nem diagnosztizált evési zavar, és gyakran náluk is ott van a feldolgozatlan trauma kérdése. Az ételfüggő nem tudja elképzelni az életét bizonyos ételek nélkül, és nem tudja abbahagyni azok fogyasztását, hiába próbálja akár többször is. A függőnél nincs adott (rövid) időszak, amikor többet fogyaszt, ő egész nap fogyaszt sokat (vagy gyakrabban, mint kéne) bizonyos ételeket.
A túlevés egy pszichológiai probléma. Egy feldolgozatlan trauma vagy családi diszfunkció okozza, és mindig hiányzik a negatív érzelmek feldolgozására való képesség. A túlevés mindig összekötött a fogyásra való igénnyel, mindig velejárója a testsúly és -forma miatti aggodalom. Ebben a betegségben nem a fogyasztott “anyag” (az étel) a lényeg, hanem az evéshez kapcsolódó érzelmi problémák. A túlevést rövid időszakok alatt befalt nagy mennyiségű étel jellemzi. Itt is megjelenik a dopamin-felszabadulás, de itt nincs meg a dopamin-receptorok érzékenységének növekedése.
Közös a kettőben a lecsökkent kontroll az elfogyasztott étel mennyisége felett, valamint az, hogy hiába tudják, hogy milyen negatív következményekkel jár a kimagasló “fogyasztás”, mégis folyamatosan csinálják. Mindkettőre jellemző az impulzív viselkedés és a “kívánósság”. Mindkettő gyakran kötődik szorongáshoz és más pszichés problémához. Az agyi aktivitás nagyon hasonló a két probléma esetében (bizonyos agykérgi részek ugyanolyan módon reagálnak az étel látványára).
Egy cikk szerint a túlevők 57 %-a megfelelt az ételfüggőség kritériumainak is.
Érdekes volt olvasni ezekről a dolgokról, mert eddig bennem is tökéletesen keveredett a két dolog. (A fogalom keveredett, de lehet, hogy ténylegesen is okoz bennem problémát mindkettő.) Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én szeretek tisztán látni egy meglévő problémával kapcsolatban. Ha mást nem is érek el vele, de legalább tudom, hogy mi áll a háttérben. Legalábbis biológiailag mi áll a háttérben. Azt még ki kéne deríteni, hogy lelkileg mi indította el ezt az egész nyavalyát.
(Forrás: itt)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: